Jelen regény tervezett állapotú. És, hogy miért hoztam létre ezt a blogot? A gyenge tőkével és nagy kreativitással megáldott emberek gyakran botlanak abba a hozzászólásba az internet világában, hogy blogolj - és híres leszel! Nem tartom magam nagy kreativitással megáldott embernek, de a fenti megrázó erejű tény mellett szeretném a regényemet nem egyedül írni, szeretném ha megírása közben szórakoztatnám a Kedves Olvasókat és élvezhetném az írás örömét.
Nemrég álmomban egy nagyon erőteljes kép jelent meg előttem. Egy őszi hideg erdőben, hatalmas fák és térdig érő növényzetben egy szőke hajú és szakállú alakot láttam. Az ember fején egy nagy kalap volt és egy színes szőtt lámákkal tarkított poncsót viselt. Hosszú szőke szakálla furcsán mozgott, ahogyan ujját a szájához emelte, mintha csendre intette volna a mellette álló kisgyermeket. A kisgyerek fejét erőteljesen átfogta és másik szabad kezével a rémült kisgyerek szájára tapasztotta kezét. A kisgyerek 8 év körüli kisfiú lehetett aki szinte elveszett a nagy gazos fűben, de így is látni lehetett, hogy a rémület átjárja testét, mert mellkasa nagyokat hullámzott ahogyan a félelem sikolyát elfojtotta apró mellkasában. Az óvatosság okozói a fák ágain gubbasztó meglehetősen nagytestű madarak voltak. Legalább 20-an lehettek és mindegyikük mérete nagyobb volt egy felnőtt emberétől. A madárszerű lények hasonlítottak a keselyűkre, de volt a testükben valami robosztus, ami miatt az embernek a "ragadozó" kifejezés jutott az eszébe. Szárnyaik végén éles karmok türemkedtek ki, hosszú csőr szerű pofájukból pedig hatalmas szemfogak kandikáltak ki a szürke ködbe. Tollazatuk meglehetősen tépázott volt, néhol foltokban kopott volt, a rühesedés gyanúját hordozva magukba.... Ez a szemem elé tárulkozó kép meglehetősen éles és nyomasztó volt, és másnap amikor felébredtem tudtam hogy találkoztam Werlennel (a poncsós szakállas figurával). És hogy mit kereshetett ott Werlen, és hogyan jutott el oda, egyre inkább foglalkoztatott, agyam szinte egyfolytában a mögöttes és majdani események sorozatával törődött....
Nemrég álmomban egy nagyon erőteljes kép jelent meg előttem. Egy őszi hideg erdőben, hatalmas fák és térdig érő növényzetben egy szőke hajú és szakállú alakot láttam. Az ember fején egy nagy kalap volt és egy színes szőtt lámákkal tarkított poncsót viselt. Hosszú szőke szakálla furcsán mozgott, ahogyan ujját a szájához emelte, mintha csendre intette volna a mellette álló kisgyermeket. A kisgyerek fejét erőteljesen átfogta és másik szabad kezével a rémült kisgyerek szájára tapasztotta kezét. A kisgyerek 8 év körüli kisfiú lehetett aki szinte elveszett a nagy gazos fűben, de így is látni lehetett, hogy a rémület átjárja testét, mert mellkasa nagyokat hullámzott ahogyan a félelem sikolyát elfojtotta apró mellkasában. Az óvatosság okozói a fák ágain gubbasztó meglehetősen nagytestű madarak voltak. Legalább 20-an lehettek és mindegyikük mérete nagyobb volt egy felnőtt emberétől. A madárszerű lények hasonlítottak a keselyűkre, de volt a testükben valami robosztus, ami miatt az embernek a "ragadozó" kifejezés jutott az eszébe. Szárnyaik végén éles karmok türemkedtek ki, hosszú csőr szerű pofájukból pedig hatalmas szemfogak kandikáltak ki a szürke ködbe. Tollazatuk meglehetősen tépázott volt, néhol foltokban kopott volt, a rühesedés gyanúját hordozva magukba.... Ez a szemem elé tárulkozó kép meglehetősen éles és nyomasztó volt, és másnap amikor felébredtem tudtam hogy találkoztam Werlennel (a poncsós szakállas figurával). És hogy mit kereshetett ott Werlen, és hogyan jutott el oda, egyre inkább foglalkoztatott, agyam szinte egyfolytában a mögöttes és majdani események sorozatával törődött....
Érdekes
VálaszTörlés